Amikor elfogynak a szavak – Hogyan találjuk meg a saját hangunkat a kamaszkor viharában?
Kamaszt nevelni sokszor olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, ahol a biztonsági övet is elfelejtettük bekapcsolni.
Kamaszt nevelni sokszor olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, ahol a biztonsági övet is elfelejtettük bekapcsolni.
Ismered azt az érzést, amikor a napirend szent és sérthetetlen? Amikor mindent tökéletesen menedzselsz, mégsem érzed a mély, örömteli kapcsolódást a gyermekeddel? Klára története megmutatja, hogyan találhatsz vissza a görcsös szabálykövetéstől a felszabadult, „elég jó” anyasághoz. Olvasd el a bejegyzést, és töltsd ki az Anyasegítő LélekErőd legújabb önismereti tesztjét!
„Tökéletes anya próbálsz lenni, de csak a kimerültséget érzed? Ismerd meg az ‘elég jó anya’ felszabadító elvét Zsófi történetén keresztül, és töltsd ki az Anyasegítő LélekErőd önismereti tesztjét!”
Ismerős az az érzés, amikor mindent eltervezel, a legjobb tudásod szerint próbálsz helytállni, és végül semmi sem úgy alakul?
Ma egy videón mutatom be, hogyan lehetünk „Elég jó anyák”
A héten valahogy minden beszélgetés a ballagás körül forog. Két unokám is nyolcadikos. Most már tudjuk, kit hova vettek fel.
A héten Erikával beszélgettem, aki teljesen összetört hangon mondta ki azt, amit mostanában sokan érzünk. „Nem tudom, mi lesz velünk.”
A héten Katival beszélgettem, és megint előkerült az a bizonyos anyai bűntudat, ami nagyon ránk tud telepedni.
A héten Csilla keresett meg. Leültünk beszélgetni, és már az első mondata mögött ott volt a hónapok óta cipelt hatalmas teher:
A héten Eszterrel beszélgettem. Nem volt könnyű téma. A bizonytalanságról szólt. Arról, hogy ma már senki nem tudja, mi lesz holnap.