Amikor Klára először jelentkezett hozzám tanácsadásra, látszólag minden tökéletesen működött az életében. Két és fél éves kislánya, Emma, gyönyörűen fejlődött, a háztartás ragyogott, a napok pedig egy precízen megtervezett menetrend szerint zajlottak.

Klára mégis azzal a nyomasztó érzéssel ült le velem szemben: „Olyan vagyok, mint egy robot. Mindent jól csinálok, a könyvek szerint nevelek, de valahogy nem érzem azt a mély, boldog kapcsolódást a kislányommal, amiről a többi anya beszél. Folyamatosan csak a következő feladatot látom. Menedzselem az életünket, ahelyett, hogy megélném.”

Ahogy elkezdtünk beszélgetni az Anyasegítő LélekErőd biztonságos terében, hamar kiderült, hogy Klára a bizonytalanságát és a káosztól való félelmét rejtette a szigorú szabályok mögé. A fejében az a hit élt, hogy ha egy percre is elengedi az irányítást, akkor minden összeomlik, és kiderül: ő nem elég jó anya.

Ez a fajta működés,  amit a tesztünkben A Szabálykövető Anya típusának nevezünk,  hatalmas csapda. A keretekre és a határokra természetesen óriási szüksége van a gyerekeknek. De amikor a szabályok fontosabbá válnak magánál a gyereknél, akkor a biztonságot adó struktúra egy láthatatlan fallá válik anya és gyermeke között.

A tanácsadási folyamat során elkezdtük Klára „falait” téglánként lebontani. Nem a napirendet dobtuk ki, hanem azt a mögöttes szorongást kezeltük, ami miatt görcsösen ragaszkodott hozzá. Kapott egy „házi feladatot” a hétvégére: töltsenek el Emmával úgy egy órát a szőnyegen, hogy nincs terv, nincs fejlesztő játék, csak spontán, szabályok nélküli együttlét.

A következő találkozónkon Klára szeme könnybe lábadt, amikor mesélt róla. „Először borzasztóan feszült voltam. Aztán Emma elkezdett a párnákkal dobálózni, ami nálunk amúgy tilos. Be akartam szólni, de eszembe jutott, amit megbeszéltünk. Vettem egy mély levegőt, és én is visszadobtam egy párnát. Tíz perc múlva mindketten a földön gurulva nevettünk. Hónapok óta nem nevettem ilyen boldogan a kislányommal.”

Klára rájött, hogy az „elég jó” anyasághoz, ahogy D. W. Winnicott is fogalmazott, nemcsak az alkalmazkodás és a gondoskodás tartozik hozzá, hanem a spontaneitás, a játékosság és az esendőség felvállalása is. Nem kell mindig a felnőtt, irányító szerepében maradni.

Sokszor észre sem vesszük, milyen túlélési stratégiákat építünk fel a hétköznapokban. Van, aki a tökéletességbe menekül, van, aki a szabályokba, és van, aki egyszerűen csak fásultan próbálja túlélni a napot a kimerültségtől.

Vajon te milyen stratégiát alkalmazol jelenleg?

Tudod-e, mi az a belső motor, ami a mindennapi reakcióidat irányítja?

Hogy segítsek rálátni a saját működésedre, készítettem egy rövid, 10 kérdésből álló önismereti kérdőívet. Ez nem egy vizsga. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, csak őszinte felismerések. A teszt kitöltése után azonnal elküldöm neked az eredményedet és egy személyre szabott értékelést, ami segít megérteni, hol tartasz most az „elég jó” anyaság útján.

És ha a teszt eredményét olvasva, vagy Klára történetében magadra ismerve, úgy érzed, egyedül nehéz lebontani a falakat, az Anyasegítő LélekErőd egyéni tanácsadásain szeretettel és ítélkezés nélkül várlak. Találjuk meg együtt azt a pontot, ahol a projektmenedzsment helyét újra átveheti a szeretetteli kapcsolódás!