Az anyai bűntudat csapdája, és hogyan szabaduljunk ki belőle
A héten Katival beszélgettem, és megint előkerült az a bizonyos anyai bűntudat, ami nagyon ránk tud telepedni.
A héten Katival beszélgettem, és megint előkerült az a bizonyos anyai bűntudat, ami nagyon ránk tud telepedni.
A héten Csilla keresett meg. Leültünk beszélgetni, és már az első mondata mögött ott volt a hónapok óta cipelt hatalmas teher:
A héten Eszterrel beszélgettem. Nem volt könnyű téma. A bizonytalanságról szólt. Arról, hogy ma már senki nem tudja, mi lesz holnap.
Anyaként folyamatosan jeleket várok. Jól teszek ezt vagy azt? Mit kellene tennem, hogy Isten akaratát teljesítsem, ne az enyémet.
Anyaként folyamatosan jeleket várok. Jól teszek ezt vagy azt? Mit kellene tennem, hogy Isten akaratát teljesítsem, ne az enyémet.
Ma Évával beszélgettem, aki nagyon elvesztette az önértékelését, miután megszületett második gyermeke.
„Látta és hitt.” (Jn 20,8)
„Nincs itt. Feltámadt.” (Mk 16,6)
„Elvégeztetett.” (Jn 19,30)