A jel sok minden lehet. Lehet egy esemény, ami megerősít abban, hogy jó úton járok, lehet, hogy mások meg nem értése ellenére bennem nagyon erős vágy és eltökéltség keletkezik, lehet egy érzés, és ha nem hallgatok rá, Isten valami rossz dolog megengedésével leállít, de lehet akár egy megjelenő kép, vagy valakinek a hozzám szóló megjegyzése.
Most három jelet osztok meg veletek, amelyek meghatározzák azóta is a gondolkodásomat, és Istenbe vetik bizalmamat.
Amikor még 2 gyermekes anya voltam, az életem nem volt egyszerű, megjártam az életem poklait is, ami akkor szörnyű volt, de ez indított el Isten felé. Egyszer csomót éreztem a mellemben, és megmutattam egy idős kedves orvosnak. Rettegtem, hogy valami szörnyű diagnózis vár rám. Erre ő megszólalt : „Magát az Isten is anyának teremtette!”. Ez a mondat mindig a fülembe csengett. Ahogy nőtek a legkisebbjeim, már nem szoptattam őket, a fülembe csengtek a szavai… és újra és újra anya akartam lenni.
A második és a harmadik egy napon történt. Császár után, még nagy fájdalmaim voltak, és el kellett mennem bevásárolni a kisfiammal. Ahogy öltöztem, a földön láttam, hogy van egy 100 Ft-os. Éreztem, hogy fel kéne vennem, de nem volt erőm lehajolni. Gondoltam, délután majd valamelyik gyermekem felveszi nekem. Nem vettem fel. Betettem a gyerekülést a kocsiba, majd elindultam vásárolni. Egy kanyar előtt egy hírtelen látomásom volt, hogy jön a kanyarban az én sávomban egy nagy fehér autó. Gyorsan levettem a gázról a lábamat, és az út szélére kormányoztam az autót. A következő pillanatban megjelent az én sávomban a nagy fehér autó. Centiken múlt, hogy nem ütköztünk össze. Meg kellett állnom, mert remegtem az ijedtségtől. Ha nem veszem komolyan a jelet, amit kaptam, már nem élnénk.
Kicsit megnyugodva indultam tovább a bevásárlóközpontba. Kivettem a gyerekülést, mentem a bevásárlókocsiért, de nem volt 100-asom.  Fel kellett volna vennem otthon a földről. Akit megkérdeztem, nem tudott váltani. Így be kellett mennem az üzletbe, váltani pénzt, majd vissza ki a bevásárlókocsiért. Ez a fájó császárheg miatt nagyon nehezemre esett. sokkal könnyebb lett volna lehajolni a 100-asért.
Jelek naponta százszámmal érkeznek felénk, érdemes kiélezett érzékekkel lesni, mit, mi által üzen nekünk Isten. 

Nagyon szereti nagyobb gyermekét is, de Zolka most elutasító, dacos lett. Éva úgy érzi, hogy valamit nagyon elrontott. Évike érkezése előtt minden rendben volt. Nagyon jó volt a kapcsolata gyermekével. Most azonban semmi nem megy úgy, ahogy megszokott volt. Rossz anyának érzi magát.

A jelenlegi helyzet nagyon nehéz Zolkának is. Eddig ő volt anya egyszem gyermeke, aki mindig rá figyelt. Most pedig itt ez a kicsi, akire anyának figyelnie kell, és kevesebb idő jut rá.

Ez természetes érzés. Neki is joga van az érzéseihez.

Ami nálunk a gyerekeknél segített, az az volt, hogy mindenbe bevontam a gyerekeket. A legkisebb „nagytesónak” voltak a legfontosabb dolgai a kicsi körül. Tisztábarakásnál ő hozta a tiszta pelust, és a használtat ő dobrta a szemetesbe. Ha ébren volt a kicsi, neki kellett énekelnie neki, és fürdésnél nagyon fontos feladata volt. Neki kellett megmosni a kicsi lábát. Így a kicsivel való foglalkozás közös program lett, és talán kicsit jobban érezte magát a nagyobb is.

Az is sokat segíthet, ha kihangosítjuk és megértjük az érzéseit. Például: Látom, szomorú vagy, hogy anya most a kistesót szopiztatja, szeretnéd, ha téged ölelnélek magamhoz. Gyere ide, had öleljelek meg a másik karommal! Nagyon szeretlek! Mi lenne, ha amíg a kistesó szopizik, mi énekelnénk? – Lehet, hogy első próbálkozásra nem sikerül odahívni, de érzi, hogy szereti anya, és ha kitartóak maradunk, oldódik az ellenállása.

Húsvét hajnalán még minden bizonytalan. Az asszonyok sírhoz mennek, a kő el van hengerítve, a test nincs ott. A tanítványok futnak, keresnek, értetlenkednek. 

Aztán János belép a sírba, és „Látta és hitt.” 

Nem látja Jézust, csak a jeleket, a kendőket, az üres helyet, a csendet. Mégis elég neki ahhoz, hogy a szíve megnyíljon a feltámadás valóságára. 

Anyaként te is sokszor így hiszel. Nem mindig látsz mindent tisztán, nem mindig érzed azonnal a választ, de vannak apró jelek, egy békés pillanat, egy váratlan erő, egy csendes megnyugvás, amelyekből tudod, hogy Isten jelen van. Húsvét üzenete nem az, hogy minden gond eltűnik, hanem az, hogy a sötétség nem az utolsó szó. A feltámadás ott kezdődik, ahol már nem számítasz rá, és ott folytatódik, ahol a szíved újra képes hinni. Jézus ma is ugyanazzal a fénnyel lép be az életedbe, amely a sír sötétjét is megtörte.

Mai ima számodra: „Uram, add, hogy ma felismerjem a feltámadás jeleit az életemben, és erősítsd bennem a hitet, amely ezekből fakad.”

 

Feltámadt Krisztus! – Valóban feltámadott!

Áldott Húsvétot!

Nagyszombat csendje különös, mivel nem történik semmi látványos, mégis minden készül valamire. A tanítványok nem tudják, hogy a történet menete már fordul, csak azt érzik, hogy a reményük eltemetve fekszik a sírban. 

Aztán a hajnalban az asszonyok valami egészen váratlan üzenetet kapnak: „Nincs itt. Feltámadt.” 

Ez a mondat nemcsak Jézusról szól, hanem minden olyan helyzetről, ahol azt hitted, vége van. 

Anyaként te is ismered azokat a napokat, amikor úgy érzed, a fáradtság, a bizonytalanság vagy a csalódás „eltemet” valamit benned. Nagyszombat arra tanít, hogy a csend nem a vég, hanem az a pont, ahol Isten már dolgozik, csak még nem látod. A feltámadás nem ott kezdődik, ahol fény van, hanem ott, ahol sötét. És amikor eljön a hajnal, kiderül, hogy amit halottnak hittél, – az erődet, a reményedet, a szeretetedet -, Isten képes újra életre hívni.

Mai ima számodra: „Uram, adj hitet ma a csendben, és engedd, hogy felismerjem: ahol én véget látok, ott Te már a feltámadást készíted!”

Nagypéntek csendjében Jézus utolsó szava így hangzik: „Elvégeztetett.” 

Ez a szó nem a vereség, hanem a beteljesedés szava. Jézus nem összeroppan a szenvedés alatt, hanem végig viszi azt a szeretetet, amelyért jött. A kereszt nem a kudarc helye, hanem az a pont, ahol Isten szeretete a legmélyebbre hajol az emberhez. 

Anyaként te is ismered azokat a pillanatokat, amikor úgy érzed, minden erőd elfogyott, és mégis tovább kell menned, nem kötelességből, hanem szeretetből. Nagypéntek arra emlékeztet, hogy a szeretet néha csendes, néha fájdalmas, néha áldozattal jár, de soha nem hiábavaló. 

Jézus ma azt üzen neked, hogy nincs olyan mélység, ahová Ő ne menne el érted. A „beteljesedett” azt jelenti, hogy Isten szeretete nem félúton áll meg, hanem végigkísér a legsötétebb órákon is. És ebből a szeretetből fakad majd a feltámadás fénye.

Mai ima számodra: „Uram, engedd, hogy ma a Te szereteted mélységéből merítsek erőt, és veled járjam végig mindazt, ami előttem áll.”

Az utolsó vacsora légköre feszült és bizonytalan. Jézus beszél arról, hogy elmegy, és a tanítványok nem tudják, hogyan kell ezt érteni. Péter kérdése egyszerű, mégis mély: „Uram, hová mégy?” 

Ez a kérdés minden ember szívében ott van, amikor valami változik, amikor valami ismeretlen közeledik, vagy amikor úgy tűnik, Jézus csendben marad. Anyaként te is sokszor állsz ilyen helyzetek előtt, amikor nem látod előre a következő lépést, amikor a napok kiszámíthatatlanok, vagy amikor a saját erőd fogyóban van. Jézus válasza Péternek nem részletes útiterv, hanem ígéret. Most nem értheted, de később megérted. A hit sokszor éppen ebben áll. Nem abban, hogy minden világos, hanem abban, hogy bízol akkor is, amikor nem tudod, merre vezet az út. 

Jézus nem tűnik el, csak előtted jár, és készíti azt a helyet, azt a pillanatot, azt a megoldást, amelyre szükséged lesz. A felvetődő kérdésed tehát nem baj. Annak a jele, 

hogy Hozzá fordulsz.

Mai ima számodra: „Uram, amikor nem látom az utat, adj bizalmat, hogy tudjam, hogy Te előttem jársz, és nem hagysz magamra.

Nagyszerdán Júdás kérdése szinte beleremeg a történetbe. 

„Mit akartok nekem adni?” 

Ez a mondat nemcsak árulásról szól, hanem arról a pillanatról, amikor az ember szíve elfordul, és a szeretet helyére valami más lép, félelem, csalódás, sértettség vagy önzés. Júdás nem egyik napról a másikra jut idáig. Lassan távolodik, míg végül már nem Jézusra néz, hanem arra, mit kaphat helyette. Anyaként te is ismered ezt a belső feszültséget, amikor fáradt vagy, amikor túl sok a teher, amikor úgy érzed, nincs már miből adni. Ilyenkor könnyen félre siklanak a dolgok, könnyű bezárkózni, vagy épp túl sokat várni másoktól. Jézus azonban nem ítéli el Júdást abban a pillanatban sem, hanem továbbra is ugyanazzal a szeretettel fordul hozzá. 

A mai nap üzenete az, hogy Isten akkor is hűséges hozzád, amikor te gyengébb vagy. Nem az árulás pillanatát nézi, hanem a szíved mélyét, és azt a vágyat, hogy újra hozzá fordulj.

Mai ima számodra: „Uram, amikor elfáradok vagy félre siklanak a dolgaim, segíts visszatalálni Hozzád, és adj új szívet a szeretethez.”

Az utolsó vacsora légköre feszült és bizonytalan. Jézus beszél arról, hogy elmegy, és a tanítványok nem tudják, hogyan kell ezt érteni. Péter kérdése egyszerű, mégis mély: „Uram, hová mégy?” 

Ez a kérdés minden ember szívében ott van, amikor valami változik, amikor valami ismeretlen közeledik, vagy amikor úgy tűnik, Jézus csendben marad. Anyaként te is sokszor állsz ilyen helyzetek előtt, amikor nem látod előre a következő lépést, amikor a napok kiszámíthatatlanok, vagy amikor a saját erőd fogyóban van. Jézus válasza Péternek nem részletes útiterv, hanem ígéret. Most nem értheted, de később megérted. A hit sokszor éppen ebben áll. Nem abban, hogy minden világos, hanem abban, hogy bízol akkor is, amikor nem tudod, merre vezet az út. 

Jézus nem tűnik el, csak előtted jár, és készíti azt a helyet, azt a pillanatot, azt a megoldást, amelyre szükséged lesz. A felvetődő kérdésed tehát nem baj. Annak a jele, 

hogy Hozzá fordulsz.

Mai ima számodra: „Uram, amikor nem látom az utat, adj bizalmat, hogy tudjam, hogy Te előttem jársz, és nem hagysz magamra.”

Betániában Mária egy font drága nárdusolajat vesz elő, megkeni Jézus lábát, és a hajával törli meg.  Ez a mondat nemcsak egy fizikai illatról szól, hanem arról a szeretetről, amely képes betölteni egy teret, egy napot, egy szívet. Mária nem számolgat, nem méricskél, nem kérdezi, „megéri-e”.  Egyszerűen csak szeret, és a szeretetnek mindig illata van. Anyaként te is sokszor így adsz, csendben, észrevétlenül, mégis olyan erővel, amely körülölel másokat. A mindennapi gondoskodás, a figyelem, a jelenlét ugyanígy „betölti a házat”, még ha nem is veszed észre. Júdás szavai emlékeztetnek arra, hogy mindig lesz, aki félreérti a szeretet gesztusait, de Jézus megvédi Máriát, és ezzel minden olyan szívet, amely őszintén ad. A mai nap üzenete egyszerű. A szeretet nem vész el, hanem átalakítja a környezetét, és Isten szemében semmi sem túl kicsi vagy túl hétköznapi, ha szeretetből fakad.

Mai ima számodra: „Uram, segíts ma úgy szeretni, hogy a jelenlétem békét és jóságot árasszon ott, ahol vagyok.”

Virágvasárnap Jézus bevonul Jeruzsálembe, és az emberek ujjongva fogadják: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!” 

A tömeg lelkes, a hangulat ünnepi, mindenki érzi, hogy valami nagy dolog történik. Mégis tudjuk, hogy ugyanez a tömeg néhány nap múlva egészen másként kiált majd. Virágvasárnap arra emlékeztet, milyen gyorsan változik az emberi szív, és milyen hűséges marad Jézus akkor is, amikor a körülmények és az emberek hangulata ingadozik. 

Anyaként te is átéled ezt. Egyik nap minden gördülékeny, másik nap minden nehezebb, és a saját szíved is hullámzik. 

Jézus azonban nem a hangulatodra épít, hanem a szeretetére. Ő akkor is jön hozzád, amikor öröm van benned, és akkor is, amikor fáradtság vagy bizonytalanság. 

Virágvasárnap üzenete egyszerű. Engedd, hogy Jézus belépjen a napodba úgy, ahogy van. Nem ünnepi díszben, hanem valóságosan. Ő nem vár tökéletességet, csak nyitott szívet.

Mai ima számodra: „Uram, jöjj ma az életembe úgy, ahogy Jeruzsálembe jöttél, békét és reményt hozva minden helyzetembe.”