Állatok Világnapja október 4.
Katival beszélgettem a héten, akinek nagy dilemmája, hogy mit tegyen egy számára nagyon nehéz helyzetben. Kislánya szeretne egy kutyát a 8. emeleti lakásukba.
Az alsós gyermeknek a barátnője kiskutyája nagyon tetszik, így ő is ilyen társra vágyik.
Egy kiskutya nagyon aranyos, szuper társ, de hatalmas felelősség is. Kati nem is tudja pontosan mit jelent ez a család számára.
Mi annak idején nem mondtunk nemet, és egy skótjuhász kiskutyát kaptak a gyermekeim, akik akkor szintén kicsik voltak, 7,6,5 és 2 évesek. A 4. emeleten laktunk. Lift nem volt.
A sétáltatás külön tortúra volt. A babakocsiban cipeltem le-fel a kicsit, a három nagyobb lassan sétált a lépcsőn. Ha jobb napja volt a kutyának, akár vezethették is, de sokszor a babakocsi mellett a pórázt is nekem kellett tartani. Mindent szétrágott, amíg kicsi volt, majd amikor megnőtt, és ez hamar megtörtént, nagyon nagy helyigénye volt. Nagyon meggondolatlan lépés volt a részünkről hogy engedtünk a gyermekeink vágyának.
Később sajnos el kellett vinnünk rokonokhoz vidékre, ami nagy törés volt a gyerekeknek.
Aztán próbálkoztunk deguval. Nagyon kedves kis állatok voltak, de egyik lányom allergiás volt rájuk, tele lett kiütéssel. Elajándékoztuk őket.
Aztán hörcsöggel próbálkoztunk, amelyek mindig kiszöktek, és elrágták a vezetékeket.
Mindegyik nagy felelősségnek bizonyult, és egyre bővülő családunkban nem tudtunk felelősséggel gondoskodni róluk.
Aztán végre családi házba költöztünk, ahol megfelelő helye volt a kutyának, macskának – Kint.
De azért folyamatosan jöttek a benti állat igények, és nem igazán sikerült ezeket helyesen kezelnünk.
Voltak halaink, minden rám maradt a velük kapcsolatos teendőkből 2-3 hónap után.
Aztán leopárd gekkók, amelyek szintén rám hagyományozódtak.
Határozottan elzárkóztam ezután minden benti állattól. Aztán a férjem vett két törpenyulat a lányomnak… Minden ellenállásom ellenére. Nem a házba, hanem a teraszra. De eljött a hideg, és azóta bent vannak. A lányom már felnőtt, igyekszik felelősen gondoskodni a nyulairól, de kollégista. Így hét közben megint a mienk a gondoskodás. Mondjuk a legkisebb fiammal mindig megbeszéli, hogy ő a felelőse, de mégis marad nekünk is teendő.
Arra nagyon jó a kisállat, hogy felelősséget tanuljon a gyerek, de az, hogy hogyan fér bele a család életébe, az nagyon meggondolandó.
Vannak helyek, ahol kölcsönözni lehet kisállatot, kipróbálni, hogy hogyan működik ez. Ha működik, nálatok maradhat, ha nem, vissza lehet vinni.
Jó lehetőség, hogy rokonok, ismerősök kisállatait befogadjuk amíg ők nyaralnak, így megtapasztalhatjuk, mivel is jár a tartásuk.
A fontos, hogy felelősséggel döntsünk. Nem lehet pár hétre, hónapra gondolkodni, hiszen ezek az állatok évekig, akár évtizedekig velünk maradnak.
Ha pedig csak állatközelség kell, látogassuk az állatkerteket, farmokat, tanyákat, hogy állatos élményeket biztosítsunk gyermekeinknek.
Az Állatok Világnapján gondoljunk a felelős állattartásra!
Javaslom például a https://www.takatanya.hu/ TakaTanya egyesületet, ahol családi programra, táborokra is van lehetőség.
