Rend a lelke mindennek, vagy mégsem?
Renátával beszélgettem a héten, akinek nagyon nehéz az otthonának rendjét fenntartani.
Hosszan beszélgettünk arról, milyen igényei vannak a körülötte lévő renddel kapcsolatban, milyen elvárásai vannak a gyerekeivel és férjével szemben, hogy ez a rend fenntartható legyen, és kialakult benne egy megingathatatlan belső késztetés, hogy nem tud megengedni semmilyen „rendetlenséget” maga körül.
Gyermekkoromban kétféle helyzetben voltam rendszeresen. Egyikben, a nagymamámnál, kínos rend volt mindig. Nem lehetett az ágyra kényelmesen elhelyezkedni, csak a szélére, „vigyázban” ráülni. Nem mozdulhatott el a gyönyörű fényesre kent parkettán a szőnyeg. Ha nála aludtam, a ruháimnak egyforma méretűre hajtva kellett a fotelben lennie, a meghatározott sarokban. Vasárnap is 6-kor kellett kelnünk, addigra már az ebéd is elkészült, és be kellett ágyazni, kitakarítani, hátha valaki, valamelyik szomszéd átjön, és meglátja, hogy valami nem tökéletes.
Nagyon nehéz volt ezt megélni.
Otthon viszont a sok testvérrel teljesen más volt az élet. A rend nálunk nem volt megszokott. A zseni átlát a káoszon.
Amíg csak 1-2 gyerekem volt én is igyekeztem mindig a nagyobb rendre törekedni. Aztán ahogy jöttek a gyerekek sorban, rájöttem, hogy nem mi vagyunk a lakásért, hanem az van értünk, így bár mindennek meg van a helye, és tisztaságnak fontos szerepe van, nem kell minden játéknak a helyén lennie, hogy jól érezzem magam. Ottmaradhat a megépített LEGO vár a szoba közepén, a polcon ott lehetnek az elkészített gyurma figurák, és ha nem készült el a rajz este lefekvésig, a nappaliban az asztal is tele lehet zsírkrétával a holnapi folytatás érdekében. Ha nincs este minden elmosogatva, nem dől össze a világ. Sőt attól sem, ha nincs beágyazva, mert rohanunk reggel.
Ez sokkal élhetőbb, mint a merev rendmánia.
Renáta a beszélgetés során rájött, hogy családja nem érzi otthonának a lakásukat, mert nem tud önfeledten ellazulni, hiszen mindig a rend van a középpontban.
A következő beszélgetésünk erről fog szólni. Most tudatosan próbál nem kényszert teremteni a rendrakása által, fenntartva azt a rendet, ami a gyermekei és a férje számára is élhető rend.

