A választások utáni bizonytalanság, a hírek, a találgatások, a feszültség, úgy telepedett rá, hogy már nem csak a saját jövőjét féltette, hanem a gyerekeiét is. A munkahelye is kérdésessé vált, és ahogy mondta, olyan volt, mintha egyszerre a megélhetése, az identitása és a biztonságérzete is megingott volna. És én csak ültem vele szemben, és láttam, hogy ez most nem „csak” stressz. Ez az a fajta félelem, ami az ember mellkasába költözik, és nem engedi levegőhöz jutni.

Ahogy mesélt, eszembe jutott, hányszor éreztem én is azt, hogy nem elég, amit meg tudok teremteni a gyermekei számára. Vagy hogy a világ körülöttem túl gyorsan változik, és én nem tudom, hogyan tartsam meg a gyerekeim számára azt a stabilitást, amit megérdemelnek. Mert amikor egy anya azt érzi, hogy a munkahelye veszélyben van, az nem csupán egy állás elvesztésének a félelme. Hanem ott az a szívszorító érzés, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha a biztos pontok egyszer csak eltűnnek. Hogy hogyan tartod fenn a mindennapokat, hogyan maradsz erős, amikor belül te is remegsz. És közben ott motoszkál a bűntudat is. „Miért nem tudok nyugodt maradni? Miért nem tudok erőt mutatni?” Pedig ez nem gyengeség. Ez egyszerűen emberi.

Mondtam is neki, hogy teljesen érthető, ha most úgy érzi, nincs tovább. Hogy a bizonytalanság nem azt jelenti, hogy ő rosszul csinál valamit. És ebben a helyzetben nem az a megoldás, hogy egyedül próbálja meg kibírni. Hanem az, hogy kapcsolódik. Hogy kimondja, ami benne van. Hogy megengedi magának a félelmet, és közben keresi azokat, akik meghallgatják. Mert a legnehezebb időkben nem az a legnagyobb erőforrásunk, amit egyedül cipelünk, hanem az, amit megosztunk.

És igen, ilyenkor lehet szakemberhez fordulni, lehet a hithez vagy a belső csendhez nyúlni, lehet újra és újra emlékeztetni magunkat arra, hogy a bizonytalanság nem örök. De azt is elmondtam neki, hogy ha úgy érzi, túl sok, ha nem látja a kiutat, ha szeretné, hogy valaki segítsen neki átlátni a káoszon, akkor hozzám is fordulhat. Mert nem kell egyedül végigmenni ezen az úton. És nem kell szégyellni, ha valaki most gyengének érzi magát. A gyengeség nem az ellentéte az erőnek, hanem sokszor épp az első lépés felé.

A végén csak annyit mondtam neki, hogy most a félelmei ellenére is ugyanaz az anya, aki tegnap is volt. A gyerekei számára ő a biztonság, nem azért, mert minden körülmény stabil, hanem mert ő ott van. És ha most úgy érzi, hogy a talaj megmozdult a lába alatt, tudja, hogy nincs egyedül. Ha szeretné, beszélhetünk róla, együtt átnézhetjük, hogyan lehet ebben a bizonytalan időszakban is megtalálni a kapaszkodókat.

Beszélgethetünk arról is, hogyan lehet biztonságérzetet teremteni bizonytalan időkben vagy hogyan lehet csökkenteni a szorongást a változások közepette.

 

Ha szükséged van valakire, aki meghallgat, keress bátran!

 

Az érzések tudatosításában segíthet Anyai érzések kártyám. Nézd meg, és ha tetszik megveheted – akár május 31-ig 20% kedvezménnyel!

kuponkód: Anyaknapja-2026