Szilveszter, amikor megállunk, hogy hálát adjunk
Az év utolsó napján nem rohanunk. Nem számolunk vissza, nem sürgetjük, hogy legyen már Újév. Csak ülünk együtt, anya, apa, gyerekek, egy mécses fényénél, és hagyjuk, hogy a csend beszéljen.
A gyerekek csillagszórót gyújtanak, mi pedig szívünkben gyújtunk hálát. Mindenért, ami volt. Mindenért, ami nehéz volt, és amit mégis megoldottunk. Mindenért, amit nem értettünk, de elhordozhattunk. Mindenért, amit kaptunk, ölelést, türelmet, újrakezdést.
Az Anyasegítő közösségben idén sokan voltunk együtt. Volt, aki csak egy mondatért jött, más egy egész lelkigyakorlatért. Volt, aki csendben olvasott, és volt, aki írt nekem.
Mindegyik találkozás ajándék volt.
Köszönöm.
Ma este nem fogadalmakat teszünk, hanem bizalmunkat fejezzük ki.
Bízunk abban, hogy az új évben is velünk lesz az, aki eddig is hordozott. Bízunk abban, hogy az anyai szív bár lehetnek nehéz pillanatai, mégis mindig megújul a szeretetben.
Bízunk abban, hogy ez a szeretet mindig utat talál, még a fáradtságon, a kétségen, a zajon át is.
Ha ma este egyedül vagy, tudd, hogy soha nem vagy egyedül.
Ha ma este túl sokan vagytok, tudd, hogy a csend akkor is elérhető számodra.
Ha ma este sírsz, tudd, hogy az Isten gyűjti a könnyeidet.
Ha ma este nevetsz, tudd, hogy az öröm is szent.
Áldott új évet kívánok minden Anyának, minden családnak!
Legyen az új évben több fény, több béke, több valódi találkozás.
És legyen benne hely a Léleknek, aki mindig erősít.
Én hálás vagyok Istennek, hogy segített ebben a szolgálatban, és értetek is. Hálás vagyok, hogy megerősítettetek abban, hogy szükség van a szolgálatomra!
Bízd Újra Életed Krisztusra!

