Mintha a rövid nappalok és a hosszú esték nemcsak kívül, hanem belül is sötétséget hoznának. És ilyenkor különösen fontos, hogy tudatosan keressük a fényt.

Én is gyakran tapasztalom, hogy nem mindig jönnek az ötletek, nem mindig van erőm. De amikor megállok egy pillanatra, és Istenre figyelek, akkor újra megérzem: a fény nem tűnt el. Ő az, aki a legnagyobb sötétségben is világosságot gyújt bennünk. A fény ott van egy gyertya lángjában, egy gyermek mosolyában, egy baráti üzenetben, és ott van az imában, amikor elmondjuk Neki, hogy fáradtak vagyunk, és kérjük, hogy töltsön meg békével.

Ott van abban is, amikor a gyerekünk szeme csillog, miközben mesét olvasunk neki, vagy amikor a reggeli kávé illata már önmagában ajándék.

A sötét hónapokban talán még inkább szükségünk van arra, hogy kapaszkodjunk ebbe a fénybe. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha észrevesszük a kicsi ajándékokat, és hálát adunk értük. Mert minden apró öröm Isten szeretetének jele.

És ha néha mégis túl soknak tűnik a sötétség, emlékezzünk: nem vagyunk egyedül. Isten velünk van, és egymásnak is fényt adhatunk. Ez is legyen benne. Egy jó szóval, egy megértő mosollyal, egy őszinte megosztással.