A történetben a gazdag ember nem vette észre azt, aki ott feküdt a kapuja előtt. Nem bántotta, nem kergette el, nem szólt hozzá durván. Egyszerűen csak nem látta.

A mindennapok rohanásában te is sokszor így vagy. Annyira tele van a fejed feladatokkal, gondokkal, teendőkkel, hogy észre sem veszed a „Lázárokat” az életed kapujában. Pedig néha egyetlen mondat, egy pillantás, egy apró figyelmesség is elég lenne.

És van egy másik Lázár is, a saját szívedben. Az a rész, amely fáradt, amely éhes a szeretetre, amely csendben várja, hogy végre ránézz. Hogy ne csak működj, hanem megállj. Hogy ne csak adj, hanem kapj is.

Jézus ma arra hív, hogy nyisd ki a szemed, kifelé és befelé is. Mert a szeretet első lépése mindig azzal indul, hogy képes vagy észrevenni.

 A mai ima számodra:

 „Uram, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem azt, aki mellett könnyű elmenni — másokban és önmagamban is.”