A „kehely” szó elsőre távoli kifejezésnek tűnik. De Jézus kérdése nagyon is közel hozza. Vállalod-e azt a napot, ami előtted áll, úgy, ahogy van?

Anyaként sokszor nem azt a napot kapod, amit megterveztél. Másképp alakul a reggel, a gyerekek türelme, a te erőd, a feladatok ritmusa más, mint a megszokott, mint amire számítottál. És ilyenkor könnyű azt érezni, hogy 

„Én ezt a kelyhet nem kértem.”

Jézus azonban nem azt kérdezi, akarod-e. Azt kérdezi, hogy vele együtt vállalod-e. Mert a kehely nem csak nehézséget jelent, hanem közösséget is. Azt, hogy nem egyedül iszod ki. Azt, hogy Ő ott van minden kortynál, a fáradtságnál, a türelempróbánál, a váratlan terheknél.

A kehely nem mindig édes, de mindig kegyelemmel teli. És amikor igent mondasz rá, valójában nem a nehézségre mondasz igent, hanem Jézusra.

A mai ima számodra: „Uram, add, hogy a mai nap kelyhét Veled együtt tudjam elfogadni, és benned találjam meg az erőt hozzá.”