Az ő története egészen másról szólt, mint a múltkori bejegyzésben szereplő Piroskáé. Enikő nem azzal küzdött, hogy túl sokat szól bele a lánya életébe, hanem attól szenvedett, hogy úgy érezte, teljesen feleslegessé, láthatatlanná vált.

„Hetek telnek el egy-egy rövid telefonhívás között, és olyankor is csak rohan, alig figyel. Mintha már nem is lennék fontos neki, mintha elfelejtette volna, mi mindent tettem érte” – mondta halkan. Azt az űrt gyászolta, amit a lánya kirepülése, és az azzal járó hirtelen jött távolság hagyott maga után.

Ez a fájdalom nagyon is valós és bénító tud lenni. Miután évtizedekig a gyermekünk körül forgott az életünk, a mindennapi gondoskodás megszűnése és a ritkuló találkozások könnyen kelthetnek olyan érzést, mintha magunkra maradtunk volna. Fontos azonban megérteni, hogy ez a távolodás a legritkább esetben szól a szeretet hiányáról. Sokkal inkább az önálló felnőtt élet felépítésének természetes, minden energiát felemésztő folyamata ez a fiatalok részéről.

Kilenc gyermek édesanyjaként pontosan ismerem ezt a maró érzést. Amikor a házban a folyamatos nyüzsgést és az állandó feladatokat szép lassan felváltja a csend, nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a telefon képernyőjét bámulva várjuk az üzeneteket. Volt idő, amikor nekem is tudatosan kellett megálljt parancsolnom magamnak. Rá kellett jönnöm, hogy ahelyett, hogy a gyerekeimtől várnám az életem kitöltését, a saját belső világomhoz kell visszatalálnom. Ilyenkor szoktam elővenni az általam kidolgozott Anyai Érzések kártyákat, hogy őszintén, külső elvárások nélkül nézzek szembe ezzel a megváltozott élethelyzettel. Meg kellett tanulnom, hogy az a tér és csend, ami felszabadult, valójában egy hatalmas lehetőség. Lehetőség a valódi, feltöltő Énidő megélésére, és arra, hogy újra felfedezzem azokat a célokat, amelyek csakis rólam szólnak.

Enikőnek is az volt a legnagyobb lépés, amikor a fókuszát a lánya hiánya miatti szorongásról elkezdte visszahelyezni a saját életére. Megtapasztalta azt a törvényszerűséget is, hogy ha a felnőtt gyermek azt érzi, az édesanyja teljes, független és kiegyensúlyozott életet él, sokkal szabadabban és szívesebben kapcsolódik. Hiszen már nem nyomja a vállát az a kimondatlan teher, hogy neki kellene kitöltenie az űrt az édesanyja mindennapjaiban.

Ha te is Enikőhöz hasonlóan küzdesz a távolsággal, és úgy érzed, megakadtál a felnőtt gyermekedhez fűződő viszonyodban, az Anyasegítő LélekErőd felületein elérhető új kérdőív pontosan neked szól. Ez a teszt abban nyújt támaszt, hogy ráláss azokra a belső érzésekre és rejtett dinamikákra, amelyek nehezítik a jelenlegi megéléseidet.

A kitöltés után azonnal érkező e-mailes kiértékelés konkrét, kézzelfogható támpontokat ad ahhoz, hogyan kezeld a saját érzéseidet ebben a csendesebb időszakban. És ahogy mindig javaslom, küldd el bátran a gyermekednek is! A kérdések mentén elinduló közös beszélgetés csodákra képes, és hidat építhet az eltávolodott világaitok közé.

Töltsd ki a kérdőívet, és olvasd el az azonnali kiértékelést itt: