Itt élt a segítőkész manócsalád: anya manó, apa manó, és három csillogó szemű kismanó.
A családban minden nap a jószívűségről szólt. Anya és apa manó úgy nevelték kicsinykéiket, hogy a legnagyobb kincs nem az, ami a kamrában van, vagy a temérdek kütyü, hanem az, amit másoknak adhatunk. Így hát a kismanók gyakran osztották meg a saját falatkájukat is azokkal, akiknek kevesebb jutott. Volt, amikor ugyan nélkülözniük kellett, de soha, egyetlen pillanatra sem érezték magukat szegénynek, hiszen jól tudták, szüleik végtelenül szeretik őket, és büszkék rájuk minden jó cselekedetükért.
Ahogy telt múlt az idő, a három kismanó lassan-lassan felcseperedett.
A legidősebb manócska már saját kis kulipintyójában él a város szélén. Ö pont olyan lett, mint a szülei, mindig ott segít, ahol nagy szükség van rá. Ha egy beteg öreg manónak kell segíteni, vagy ha a manóóvodában eltörik a mécses, vagy ha egy apró, eltévedt erdei állatka sírdogál a réten, ő bizony már ott is terem, és máris segít rajtuk.
A középső manó különleges álmot dédelget, jogi bölcs manó szeretne lenni, hogy a manóközösség minden tagja igazságban és békében élhessen. Szorgalmasan tanul, és ahol csak tud, segíti társait, hogy mindig minden rendben legyen a manóbirodalomban.
A legkisebb manó pedig igazi csodatevő. Apró kezei varázslatos dolgokat alkotnak, csillogó festményeket, színes manó-lámpásokat, és olyan gyönyörű rajzokat, hogy még a télapó rénszarvasai is megállnak csodálni őket. A szürke téli napok is ragyogóvá válnak, ha ő alkotni kezd.
Mindhárom manócska remekül teljesít a manóiskolában, még úgy is, hogy rengeteg plusz feladatot vállalnak – segítenek, ahol csak tudnak. Anya és apa manó szívét végtelen büszkeség tölti el.
Ahogy közeledik a karácsony, a manóházikóban egyre nagyobb az izgalom. A manók ugyanis tudják, hogy nem csupán a saját családjuk ünnepére kell készülniük, hiszen ilyenkor különösen sok manónak van szüksége egy kedves szóra, egy segítő kézre, vagy akár egy tálka meleg ételre. Így ilyenkor nagyon-nagyon sok teendője van a manócsaládnak.
„Ha összefogunk, idén még több manócsaládnak tehetjük szebbé a karácsonyt!” – mondta anya manó.
Úgyhogy most mindenki szurkoljon nekik!
Hogy a jóságuk és erejük minél tovább tartson, hogy segítségük minél messzebbre érjen, és hogy ez a karácsony még több mosolyt hozzon a manótársadalom apró és nagy lakóira.
Mert ahol szeretet lakozik, ott mindig ünnep van – még a leghidegebb téli éjszakán is.

Kovácsné W.Emese 46 éves