Kedves Jézuska!

Tudom nem voltam, olyan kedves mindig, de egyet kérek teremts békét a földön. Melengesd meg az emberek szívét, annyira hogy mindenki boldogan éljen. Tudom, hogy te bármire képes vagy. Még az az egy kérésem, hogy a gyerekek szívében mutasd meg nem a játékok a csillogó szép nyakláncok a fontosak, hanem az emberek, a fény és a remény.

Szeretettel: Anna

Ezután feladtam a levelet. Izgatottan vártam a választ és izgultam is miatta. Minden nap megnéztem a postaládát a válaszra várva. Nagyon lassan teltek a napok az iskolában a tanulás sem volt annyira érdekes.
A hóember építés tesóval és Öcsivel, a hócsata a barátokkal és a sötétedésig tartó szánkóverseny elterelte a figyelmemet.
Mézes kalács sütés anyával ezek díszítése apával vicces volt. Közben papa mesélt nekünk a régi karácsonyokról, amikor még ő volt gyerek és faragott egy karácsonyfa díszt. Amit a mai napig is felteszünk a karácsonyfára.
Végre eljött a szenteste, megint kiszaladtam megnézni, hogy érkezett-e levél.
Szomorúan mentem vissza a házba, mert semmit nem találtam a postaládában.
Ám amikor benéztem a fa alá valami apró fehér dolgot vettem észre.
Egy levél volt ott, amin az én nevem állt. Ez volt beleírva:

Kedves Anna!

Most ne a házban keresd az ajándékot becsomagolva, hanem odakint a falu nagy karácsonyfája alatt.

Nem tudtam ki írta a levelet, meg is lepődtem. Kíváncsi voltam arra, hogy mi lehet odakint.
Ezután gyorsan felhúztam egy pulcsit, egy sálat, a meleg nadrágomat, persze a sapkámat és csizmámat is. Majd rohantam a parkba a nagy karácsonyfához.
Mire odaértem addigra már az egész falu egy nagy körben állt és utána közösen énekelni kezdtünk. Ezekután beszélgettünk, sütit ettünk és teát ittunk.
Ekkor már megértettem, hogy a levelet a Jézuska küldte.

Vancsa Fanni 9 éves