Hármat terveztek, két kislányt és egy kisfiút. Már a nevüket is hatalmas boldogsággal eltervezték. Elkezdték megvásárolni a babakelengyét. De csak nem jött az áldás. 2020-ban orvoshoz fordultak, kivizsgálás kezdődött, mi lehet az oka? Ám abban az évben érkezett a covid- 19. Leállt az egész ország, a világ. Nem folytatódhatott a kivizsgálás. Majd a covid- 19 időszak után folytatódhatott a vizsgálatok sora. Megállapításra került, hogy a vőnk amikor fiatalon elszenvedett egy balesetet megpecsételődött a sorsuk, nem lehet babájuk. Ekkor megbeszélték, elvégzik az örökbefogadó szülők tanfolyamát, a pszichológiai kivizsgálásba is bele egyeztek! Minden ment gond nélkül. 7- 10 éves korig választották az életkort és két roma gyermeket kértek. A férjem édesapja fél roma volt. Kicsit izgultunk a férjemmel milyenek lesznek a leendő unokáink? Gyönyörűek, 6 és 8 évesek voltak, a kisebbik kisfiú, a nagyobbik kislány. Amikor először meglátták egymást, a leendő szülőkkel, megtetszettek egymásnak. Mindent végig csináltak, 2022. március 21- én lettek anyakönyvileg a tündérkéink. Nagyon meglepődtünk és megörültünk, nagyon hasonlítanak az uracskámra és mindig vidámak, okosak. A nagyobbik már iskolás volt, az öcsikéje egy évet vissza lett fogva, mivel az r betűt nem tudta kimondani. Az óvó néni, logopédus és én, – aki gyógypedagógiai asszisztens vagyok, rengeteg gyakorlással segítettünk kimondani neki. Ma is imádom ahogyan tanul. Fegyelmezett, örömmel tanul, kíváncsi a tankönyvei és a kapott feladatok iránt.

No, de menjünk csak picit vissza 2022.február 21- ig! Család lettünk, és nagyon boldogok! Sokszor megyünk velük kirándulni, együtt sütünk-főzünk hétvégéken. Nagyon okosak és ügyesek. Enni is mindent nagyon szeretnek. Rengeteget társasozunk velük, A leges-legszebb nap mégis 2021- ben december 24- én volt. Néztük a gyönyörűen, együtt feldíszített karácsonyfát, majd kicsi arcuk pirosságát az izgalomtól. Az ajándékozás után még a családegyesítésnél is boldogabbak lettek a mi kis tündérkéink! Felszabadultan játszottak, a kicsi a távirányítós autóval, a nagyobbik a gyönyörű, alvó játékbabával. Mi is nagyon-nagyon boldogok voltunk az Ő örömeiket látva!

De egyszer csak váratlan dolog történt megállt a családi házunk nappalijában, – ahol feldíszítettük a fát – a kisfiú, ott az ablak előtt, és mint egy kicsiny törpe növésű idős bácsika hirtelen maga elé meredt, majd hosszasan kinézett az ablakon. Összenéztünk, mi, négy felnőtt, ő pedig megszólalt. Láttuk, lelki szemeivel néz ki az ablakon, nem konkrétan nézve valamit. Percekig lemerevedett, majd lassan kezdett visszatérni belé az élet, de nem nézett ekkor sem konkrétan valamit, és bár halkan, de mindegyikünk számára jól érthetően azt mondta:

„Édes, Istenem! Nekem még sosem volt ilyen szép karácsonyom, ilyen szép ajándékom! Ez tényleg velem történik meg most? Tényleg az enyém?”

Ekkor ránk nézett, visszaköltözött belé az élet, egyenként átöleltük és biztosítottuk őket, hogy: „Igen, hát persze!”.

Két drága kislányunkkal is az összes karácsonyunk nagyon szép és örvendetes volt, de ilyen különleges addig még soha!

Kiss Józsefné 59 éves