Amikor elfogynak a szavak - Hogyan találjuk meg a saját hangunkat a kamaszkor viharában?
Kamaszt nevelni sokszor olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, ahol a biztonsági övet is elfelejtettük bekapcsolni.
Anyaként folyamatosan alkalmazkodunk, próbálunk megértők lenni, határokat húzni és közben egyben tartani a családot. Nem ritka, hogy ebben az intenzív folyamatban egy ponton egyszerűen elfogynak a szavak, és az érzelmek egyetlen hatalmas, kibogozhatatlan csomóvá válnak.
A napokban egy édesanya érkezett hozzám konzultációra pontosan ezzel a nehézséggel.
A kimondhatatlan feszültség
Látszott rajta, hogy hatalmas belső vívódást él meg. Jelen volt egy erős, feszítő érzés, de hiába próbálta, egyszerűen nem tudta megfogalmazni, mi is zajlik benne. A kérdésekre adott válaszok elakadtak, a szavak nem jöttek.
Amikor a direkt beszélgetés falakba ütközik, szükség van egy közvetítőre, egy eszközre, ami leveszi a nyomást a lelkünkről. Ekkor hívtuk segítségül az érzelemkártyákat.
A tehetetlenség arca
Arra kértem az édesanyát, hogy ne gondolkodjon, csak húzzon egy lapot.
A választott kártya a tehetetlenség érzését ábrázolta.
Ekkor egy nagyon fontos lépés következett: megkértem, hogy ne magáról beszéljen. Csak nézze meg a kártyát, és mesélje el, mit lát a képen. Milyen érzéseket sugároz a vizuális világ? Milyen lehet annak, aki ezt a tehetetlenséget éli meg a képen?
A képből a saját valóságba
Ahogy elkezdte szavakba önteni a kártyán látható formákat, színeket és az abból áradó érzelmet, valami megváltozott. A távolságtartás – hogy „csak” egy képről beszélünk, nem a saját életéről – biztonságot adott neki. Lassan, lépésről lépésre lebomlottak a belső gátak.
A kép elemzése szinte észrevétlenül vezetett át a saját megéléseihez. A vizuális kapaszkodó segítségével végül sikeresen meg tudta fogalmazni a saját, mélyben meghúzódó tehetetlenségét a kamasz gyermekével kapcsolatban. Megtalálta a szavakat arra az állapotra, ami addig csak egy néma szorítás volt a mellkasában.
Biztonságos tér a feldolgozáshoz
Néha a legnagyobb segítség nem egy jó tanács, hanem egy olyan módszer és egy olyan közeg, ahol a legnehezebb érzések is megmutatkozhatnak.
Az Anyasegítő LélekErőd terében hiszünk abban, hogy minden érzelemnek helye van, és nincs olyan elakadás, amihez ne lehetne kulcsot találni. Amikor a kimondhatatlan blokkolja a mindennapokat, egy biztonságos, ítélkezésmentes környezet segít abban, hogy újra rátaláljunk a saját hangunkra.

