Tökéletes vasárnap helyett egy „elég jó” pillanat – Miért engedd el a megfelelési kényszert?
Ismerős az az érzés, amikor mindent eltervezel, a legjobb tudásod szerint próbálsz helytállni, és végül semmi sem úgy alakul? Amikor úgy érzed, mindent beletettél, mégis te vagy a legrosszabb anya a világon?
Gyakran eszembe jut egy édesanya története a tanácsadásokról, nevezzük most Annának.
Anna elhatározta, hogy egy tökéletes, békés vasárnap délutánt teremt a családjának. Órákig takarított, hogy minden a helyén legyen, és nekiállt megsütni a kisfia kedvenc süteményét.
Közben a kétéves gyermeke nyűgös lett, nem akart aludni, és folyamatosan a lábába csimpaszkodott. Anna próbálta nyugtatni, de közben a sütemény a sütőben felejtődött és megégett.
Amikor a füstjelző is megszólalt, Anna összeomlott. Leült a konyhakőre, és elsírta magát. Úgy érezte, hatalmas kudarcot vallott, hiszen egy egyszerű vasárnapot sem tudott „tökéletesen” megoldani.
Ekkor a kisfia odatotyogott hozzá. Nem érdekelte a füst, sem a konyhai káosz. Leült mellé a földre, átkarolta a nyakát, és csak annyit mondott: „Anya, ne sírj.” Végül ott, a konyha padlóján ülve ettek bolti kekszet, és egy idő után mindketten nevettek az egészen.
Anna abban a pillanatban rájött valami nagyon fontosra: a gyermekének nem a tökéletes süteményre vagy a ragyogó tisztaságra volt szüksége. Rájött, hogy a kisfia csupán rá vágyott. Egy anyára, aki elérhető, aki jelen van, és aki mer esendő lenni.
A mentálhigiénés tanulmányaim és a mindennapi tapasztalatok is újra és újra megerősítik Donald W. Winnicott gyermekgyógyász gondolatát: a gyermeknek nincs szüksége tökéletes szülőre. Bőven elég, ha „elég jó” vagy. Az „elég jó” anya reagál a gyermeke szükségleteire, de megengedi magának a hibázás luxusát is. Nem akar gép lenni. Tudja, hogy az Énidő nem önzés, hanem a belső harmónia feltétele, amiből aztán a család is töltekezhet.
Az Anyasegítő LélekErőd pontosan erről a belső stabilitásról szól. Arról a felismerésről, hogy a saját esendőségünk elfogadása adja a legnagyobb erőt a mindennapokban.
De vajon te hol tartasz ezen az úton? Hányszor ostorozod magad feleslegesen, és mikor tudod igazán megengedni magadnak a felszabadult, tökéletlen pillanatokat?
Hogy segítsek tisztábban látni a saját anyai működésedet, elkészítettem egy rövid, 10 kérdésből álló önismereti kérdőívet: Elég jó anya vagyok? címmel.
Ez nem egy olyan teszt, ami osztályzatot ad, vagy megmondja, mit csinálsz rosszul. Ez egy tükör. Egy eszköz, ami segít felismerni az erősségeidet, és megmutatja, hol érdemes egy kicsit engedni a szorításon. A kitöltés mindössze néhány percet vesz igénybe, az eredményt pedig automatikusan, egy személyre szabott értékeléssel együtt küldöm el neked, hogy lásd, merre érdemes tovább indulnod a saját belső stabilitásod építésében.
Tedd le egy pillanatra a terheket, és szánj magadra pár percet. Mert a gyermekednek pontosan arra az anyára van szüksége, aki te vagy.
