Nagyon szereti nagyobb gyermekét is, de Zolka most elutasító, dacos lett. Éva úgy érzi, hogy valamit nagyon elrontott. Évike érkezése előtt minden rendben volt. Nagyon jó volt a kapcsolata gyermekével. Most azonban semmi nem megy úgy, ahogy megszokott volt. Rossz anyának érzi magát.

A jelenlegi helyzet nagyon nehéz Zolkának is. Eddig ő volt anya egyszem gyermeke, aki mindig rá figyelt. Most pedig itt ez a kicsi, akire anyának figyelnie kell, és kevesebb idő jut rá.

Ez természetes érzés. Neki is joga van az érzéseihez.

Ami nálunk a gyerekeknél segített, az az volt, hogy mindenbe bevontam a gyerekeket. A legkisebb „nagytesónak” voltak a legfontosabb dolgai a kicsi körül. Tisztábarakásnál ő hozta a tiszta pelust, és a használtat ő dobrta a szemetesbe. Ha ébren volt a kicsi, neki kellett énekelnie neki, és fürdésnél nagyon fontos feladata volt. Neki kellett megmosni a kicsi lábát. Így a kicsivel való foglalkozás közös program lett, és talán kicsit jobban érezte magát a nagyobb is.

Az is sokat segíthet, ha kihangosítjuk és megértjük az érzéseit. Például: Látom, szomorú vagy, hogy anya most a kistesót szopiztatja, szeretnéd, ha téged ölelnélek magamhoz. Gyere ide, had öleljelek meg a másik karommal! Nagyon szeretlek! Mi lenne, ha amíg a kistesó szopizik, mi énekelnénk? – Lehet, hogy első próbálkozásra nem sikerül odahívni, de érzi, hogy szereti anya, és ha kitartóak maradunk, oldódik az ellenállása.