Nagyszombat csendje különös, mivel nem történik semmi látványos, mégis minden készül valamire. A tanítványok nem tudják, hogy a történet menete már fordul, csak azt érzik, hogy a reményük eltemetve fekszik a sírban. 

Aztán a hajnalban az asszonyok valami egészen váratlan üzenetet kapnak: „Nincs itt. Feltámadt.” 

Ez a mondat nemcsak Jézusról szól, hanem minden olyan helyzetről, ahol azt hitted, vége van. 

Anyaként te is ismered azokat a napokat, amikor úgy érzed, a fáradtság, a bizonytalanság vagy a csalódás „eltemet” valamit benned. Nagyszombat arra tanít, hogy a csend nem a vég, hanem az a pont, ahol Isten már dolgozik, csak még nem látod. A feltámadás nem ott kezdődik, ahol fény van, hanem ott, ahol sötét. És amikor eljön a hajnal, kiderül, hogy amit halottnak hittél, – az erődet, a reményedet, a szeretetedet -, Isten képes újra életre hívni.

Mai ima számodra: „Uram, adj hitet ma a csendben, és engedd, hogy felismerjem: ahol én véget látok, ott Te már a feltámadást készíted!”