A farizeus magabiztosan állt Isten előtt. A vámos pedig távol maradt, lehajtott fejjel, szavak nélkül, szégyenkezve. És mégis, Jézus szerint a vámos ment haza megigazulva.

Miért? Mert az alázat nem önlenézés, hanem igazság. Az igazság arról, hogy szükségünk van Istenre. Hogy nem vagyunk készek, nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk hibátlanok. És hogy ez így van rendben.

Anyaként sokszor érzed úgy, hogy „nem elég” az, amit adsz. Hogy mások jobban csinálják. Hogy neked több türelem, több erő, több béke kellene. És ilyenkor könnyű belül keménynek lenni önmagaddal.

A vámos imája arra hív, hogy engedd el a keménységet. Nem kell bizonyítanod Istennek. Ő nem a teljesítményedet nézi, hanem a szívedet, amely Hozzá fordul.

Az alázat nem lehúz, hanem felemel. Mert amikor kimondod, hogy „Uram, szükségem van Rád”, akkor a kegyelemnek nyílik tér a szívedben.

A mai ima számodra:

„Uram, légy irgalmas hozzám ma is. Add, hogy ne a saját erőmből akarjak élni, hanem a Te szeretetedből.”