A vak koldus kiáltása egyszerű, mégis mindent magába foglal. „Uram, hogy lássak!” Ez a kérés nem csak a fizikai látásról szól, hanem arról a belső fényről, amely nélkül könnyű eltévedni.

Anyaként sokszor úgy érzed, mintha ködben járnál. Nem látod előre, mi lesz a történet vége. Nem látod, jól döntesz-e. Nem látod, elég vagy-e. És néha azt sem látod, hogy mennyi jót teszel, mert a fáradtság elhomályosítja.

A vak ember nem szégyellte kiáltani. Nem azt mondta: „Majd megoldom.” Nem azt mondta: „Nem akarok terhet jelenteni.” Hanem azt, hogy  „Uram, segíts, hogy lássam azt, amit Te látsz.”

Ez a nagyböjt egyik legszebb imája. Mert Jézus nem csak a szemünket akarja megnyitni, hanem a szívünket is, hogy meglássuk a jót magunkban, a szépet a napban, a szeretetet a káoszban, és az Ő jelenlétét ott, ahol elsőre nem is gondolnánk.

A mai ima számodra:

„Uram, nyisd meg a szemem, hogy úgy lássam a mai napot, önmagamat és a szeretteimet, ahogyan Te látod őket.”