Én biztosan rossz anya vagyok!
Ma Kriszti keresett meg, kétségbeesve.
Azt mondja, ő biztosan rossz anya. Hiába mondom mindenkiről, hogy elég jó anya, ő biztosan nem az.
Sokgyermekes anyaként éjt nappallá téve foglalkozik a gyerekekkel, verseket, énekeket mond folyton, esténként és ebéd után mesét olvas, közösen játszanak, kiurándulnak. Bevonja őket a házimunkába, segytenek sütni, rendet rakni. Jó gyerekek, és nagyon okosak.
Ellátja a háztartást, bevásárol, süt, főz, gondozza a kertet.
A nagyobb gyerekeknél már unokái is vannak, rájuk is szívesen vigyáz, közös programokat szervez velük.
Emellett dolgozik is, home-officeban legtöbbször, és még képzi is magát, mert vezetőként erre nagy szükség van.
A rokonokkal is rendszeresen összejönnek, kerti-partyt szervez, és osztály, vagy csoportbulit a gyerekeknek. Az idős nagyszülőket ellátja.
És igyekszik jó feleség lenni.
Örömét lelte mindezekben a tevékenységekben.
Vagyis eddig ezt csinálta, ezt értezte. Most azonban minden megváltozott.
Nagyobb gyerekei közül egyiknél súlyos betegséget diagnosztizáltak. Nem tudják, meddig lesz képes eltartani a családját.
A másik nagy gyermeke depressziós lett.
A férjével pedig most egy rendkívül mély válságba került a kapcsolatuk.
A munkahelyén a terhelés folyamatosan nő.
Nagyon elfáradt. Már nem tudja kialudni magát, hanem egyre fáradtabb lesz, amikor pihen. Hónapok óta nem nevetett, nem volt sportolni, kirándulni. Nem tud aludni rendesen, állandóan felébred. Étvágya sincs már. Játszani is csak annyit játszik a gyerekekkel, amennyit feltétlenül muszáj. Nincs kedve főzni, csak összedob valami egyszerűt, ha otthon van a család, sütni hetek óta nem sütött, pedig az volt a kedvenc időtöltése. Ha mindenki elmegy otthonról, ő oizsamában ül, vagy visszafekszik, és csak akkor, és azt csinálja meg, amit már feltétlenül muszáj.
Nagyon szeretné, ha átjönne a barátnője, az anyukája, vagy bárki, de ha átjön, azt szeretné, hogy menjen el. A férjével mindenen összekapnak. A munkájában semmi öröme nincs, csak azt csinálja meg, amit már nem halogathat, és semmi kreativitást nem tud beleadni.
Imádkozni is alig van ereje, egy-egy röpimára képes csak.
Elmondtam neki, hogy ez nem a „rossz anya” jellemzése, amit nekem elmondott.
Ez egy végtelenül kimerült, kiégett anyára jellemző leírás. Igen, aki nagyon jó akar mindenben lenni, és nem tud határokat szabni, azt addig terhelik, amíg csak lehet. A család, a főnök, és ő maga is.
Ez egy nagyon súlyos helyzet, egy mentális krízis, amit egyedül szinte lehetetlen megoldani. Kiutat nem látni, amikor ebbe belekerülünk, és ahogy erölködünk, egyre lejjebb visz az örvény.
Neki elmondtam, hogy szívesen meghallgatom, de neki most nem az én lelkigondozói segítségemre van szüksége, hanem szakszerű pszichológiai megsegítésre. Így ajánlottam neki szakembert.
Pszichológus segítségével biztosan sikerül neki megerősödni lelkileg, és remélem majd elhiszi magáról, hogy elég jó anya.
Ha a fenti tünetek kezdenek kibontakozni a te életedben is, ne várd meg, amíg a kiégés legsúlyosbb fokára eljutsz. Kérj időben segítséget!
A megelőzésben szívesen segítek! Keress bátran!
