A szamáriai asszony egy teljesen átlagos napon ment a kúthoz. Nem keresett csodát, nem várt találkozást, csak tette a dolgát. És épp ott, a hétköznap közepén szólította meg Jézus, és megkérte: „Adj innom!”

Ez a kérés nem a vízről szólt. Hanem arról, hogy Jézus belép az életébe. Oda, ahol épp van. A fáradtságába, a múltjába, a szégyenébe, a magányába.

Anyaként sokszor te is csak „a kúthoz mész”. Intézed a dolgodat, végzed a feladatokat, próbálsz helytállni. És talán nem is gondolod, hogy Jézus pont ott akar megszólítani, ahol épp vagy. A mosatlan fölött, a gyerekek között, a csendes fáradtságban.

Jézus nem különleges pillanatokat keres. Téged keres. És azt mondja: „Adj nekem abból, ami most van benned.” A fáradtságból, a sóhajból, a reményből, a vágyból, a hiányból.

Mert amikor te adsz neki valamit, Ő sokkal többet ad vissza. Élő vizet, ami belülről frissít.

A mai ima számodra:  „Uram, itt van a mai napom minden terhével és örömével. Fogadd el tőlem — és töltsd meg élő vízzel a szívemet.”