Anyaként sokszor érezzük, hogy kevés, amit adni tudunk. Kevés az időnk, az energiánk, a pénzünk, a türelmünk. És mégis, minden este ott ül a család az asztalnál, minden gyerek kap enni, ölelést, figyelmet, még akkor is, ha mi magunk már alig állunk a lábunkon.

Volt idő, amikor az utolsó héten fizetés előtt már csak ügyeskedéssel tudtam ételt tenni az asztalra. Egy szomszéd néni jött segítséget kérni, és én odaadtam, amim volt. Utána pánikba estem: mi lesz velünk? De a hét végére mindenből maradt. Nem fogyott el semmi. A kenyérszaporítás csodája megtörtént, nálunk, a konyhában.

Üzenet anyáknak: Isten nemcsak a pusztában szaporítja meg a kenyeret. Megteszi ott is, ahol a szeretetből adunk, még a szükségből is. Mert az anyai szív, ha Istenre bízza magát, sosem marad üresen.

Ima: Uram, köszönöm, hogy gondot viselsz ránk. Segíts, hogy ne félelemből, hanem bizalomból adjak, és higgyem, hogy Te mindig betöltöd, ami hiányzik.