Ezzel nincs is semmi baj, ha ez csak egy átmeneti időszak. De mi történik akkor, ha ez a robotpilóta üzemmód válik a mindennapok valóságává?

Nemrég egy hozzám forduló édesanya könnyek között mesélte, hogy már arra sincs energiája, hogy hétvégén programot szervezzen a gyerekeknek.

A munkahelyén a háztartási teendők nyomasztják, otthon pedig a munkahelyi stressz miatt zsibbad az agya.

Emlékszem, a sokgyerekes, sűrű évek alatt nekem is volt olyan időszakom, amikor annyira túlcsordult a memóriám a láthatatlan munkától, hogy még a legfontosabb dolgok is kiestek a fejemből.

Csak passzívan próbáltam túlélni a napot, miközben azt éreztem, semmire sem vagyok képes.

Aztán rájöttem, hogy ebből az állapotból is van kiút, és nem kell engedni, hogy a fásultság elnyeljen. A megoldás nálam azzal kezdődött, hogy megtanultam kíméletlenül rangsorolni és segítséget kérni. Ha te is ebben a cipőben jársz, első lépésként próbálj meg kiválasztani egyetlen feladatot, amit ma egyszerűen elengedsz vagy átadsz másnak. Tudatosítsd magadban, hogy nem baj, ha marad egy kis por a bútorokon, és a vacsora sem mindig tökéletes. Kezdj el apró, tízperces fellélegzéseket beiktatni a napodba, amikor nem csinálsz semmit, csak megengeded magadnak a pihenést.

Ismerős ez a fajta bénító kimerültség? Töltsd ki a Dolgozó anya tesztemet, ami segít tisztábban látni a jelenlegi helyzetedet, és elindulni a visszakapcsolódás felé!