kamasz

Hazatérni mindig különös érzés. Mintha a bőrömön hoznám magammal mindazt, amit odakint láttam, hallottam, éreztem.

Budapestről indultam, majd Sanghajban 15 órám volt felfedezni a várost.

Vannak utak, amelyek nem a repülőtéren kezdődnek, hanem sokkal korábban, egy gyerekszobában, egy könyv fölött, egy álmodozó kislány szívében.

Az év utolsó napján nem rohanunk. Nem számolunk vissza, nem sürgetjük, hogy legyen már Újév. Csak ülünk együtt, anya, apa, gyerekek, egy mécses fényénél, és hagyjuk, hogy a csend beszéljen.

Enikő azért keresett meg a héten, mert a kamasz fiával küzd. Úgy érzi, hogy nem szereti már a fia, és mindent megtesz azért, hogy kiborítsa.